A Frances Ha nem más, mint egy ízig-vérig 21. századi coming of age sztori. Főhősünk, Frances sok értelemben nevezhető nem mindennapi teremtménynek, azonban valahol mégis mindenki önmagára ismerhet benne. A történet során végigkövethetjük, ahogyan éretlen huszonévesből felnőtte válik, miközben végig önmaga marad, és ez egyáltalán nem könnyű, sőt irigylésre méltó teljesítmény, még akkor is, ha a film néhány pontján a fejünket vernénk a falba Frances viselkedése miatt, mert igen, néha illetlen, bárdolatlan, és egyáltalán nem veszi észre, ha valahol zavar.

Első ránézésre furcsának tűnhet, hogy ez a film nem tizenévesekről készült, akik végzős középiskolások, vagy a főiskola első éveit tapossák, pedig nekik sokkal jobban megbocsátanánk, hogy esetlenek, hogy nem tudják mit akarnak, vagy hogy az álmaikat kergetik. Egy 25-27 évessel szemben már teljesen más elvárásokat támaszt a társadalom, főleg az idősebb generáció, akik szerint a fiatalok csak lézengenek, és nincsenek terveik, egy élménykereső társadalomban azonban igencsak nehéz felnőni. Egyszerűen minden arra ösztökél, hogy kerüljük a felelősségvállalást és a problémák megoldását, mert az nehéz és nem szórakoztató. Ezzel egyébként nem csak fiatalok szembesülnek, azonban esetükben jelentkezik intenzívebben ez a probléma.

Egy egocentrikus társadalomban élünk, ahol az a lényeg, hogy az egyénnek jó legyen, hogy önfeledten tudjunk szórakozni, márpedig a szórakozás és a felelősségvállalás vagy a problémák megoldása nem járnak éppen kéz a kézben. Könnyű tehát elítélni a léha és bohóka Francest, azonban azt is látni kell, hogy manapság nem ő az egyetlen, aki ilyen és hasonló problémákkal küzd a húszas évei közepén. Az idősebb generáció pedig nyugodtan elgondolkodhat azon, hogy vajon kik nevelték fel ezeket az általuk céltalannak titulált fiatalokat.

A történethez visszakanyarodva, Francesnek teljesen megfelel gyermeteg élete, egészen addig, amíg barátnője úgy nem dönt, hogy elköltözik egy másik albérletbe, így Frances addig megszokott világa a feje tetejére áll. Elveszti azt az embert, aki addigi életének stabil része volt: akivel lakott, bulizni járt, aki megértette és elfogadta, akire támaszkodhatott, aki sokszor helyette is gondolkodott és felnőtt volt. Az például, hogy mennyire nem tud bánni a pénzzel, mi sem támasztja jobban alá, minthogy amikor egy kevéske összeghez jut, ahelyett, hogy félretenné, rögtön elkölti, pedig tisztában van vele, hogy nem tudja kifizetni egyedül az albérletet. Gyorsan talál azonban két srácot, akik befogadják és elnézik neki, ha csúszik kicsit a fizetéssel.

A karácsonyi ünnepeket otthon tölti a szüleinél: karácsonyfa díszítés, családi vásárlás, és minden ami ezzel jár. Ez a film azon pontja, amikor a nézővel nagyon élesen és nyersen láttatják azt, hogy Frances még gyerek, hiszen ennyi idősen nem a saját családjával kéne már ünnepelnie a karácsonyt, a saját házában?

Az ünnepek után nem létező táncoskarrierje is összeomlik, amikor egy irodai állást ajánl fel neki a társulat vezetője mondván, hogy táncosként nem tudja tovább foglalkoztatni. Frances ekkor kénytelen azzal szembesülni, hogy a valóság, és a fejében megalkotott kép teljesen mást mutatnak. Kezdetben persze nem tudja elfogadni a tényt, hogy sosem lesz belőle igazi táncos, mert nincs meg hozzá a kellő tehetsége, és inkább elmenekül, nem is foglalkozik ezzel, kitart álláspontja mellett.

Egy ilyen traumát nehéz feldolgozni, azonban Frances, a film végére megtalálja önmagát, és ez végre nem azt jelenti, hogy összejön egy szuper pasival, hanem azt, hogy sikerül megtalálnia azt a tevékenységet, amit egyszerre élvez, és amiben egyszerre tehetséges, hogy egy olyan helyen lakik, ahol mindig is akart. Ez talán nem is olyan sok, de éppen elég ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és valójában mind ezt akarjuk, nemde? Lehet, hogy az ezt megelőző évek elvesztegetett időnek tűnnek, azonban az tagadhatatlan, hogy mind keresztülesünk ezen az időszakon, ki lassabban, ki gyorsabban, mindenki a saját ritmusában. A lényeg, hogy ne féljünk közben hibákat elkövetni, mint ahogy Frances sem, mert az élet ezzel jár.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.